Az emberek mindig is  szerettek befektetni az esztétikába. Ez egy természetes vágy, hogy a legjobb formánkat mutassuk a világnak. Nekem is mindig fontos volt a külső megjelenésem. Nem csak azért, mert szeretek jól kinézni, hanem mert hiszek abban, hogy az, hogyan nézünk ki, befolyásolja, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.

Azonban, ami az utóbbi időben történik, az már inkább külső nyomásnak tűnik, mintsem egyéni választásnak. A közösségi média és más platformok által terjesztett tökéletesített képek és szabványok nyomást gyakorolnak ránk, hogy elérjük ezeket a tökéletesített ideálokat. Szinte lehetetlen elkerülni ezeket az üzeneteket, melyek azt sugallják, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha megfelelünk ezeknek a szigorú szépségi normáknak. Ezeket a csepegtetett mérgeket, ma már egészen kis kortól látják, nem csak lányok, a fiúk is!

Ez a nyomás olyan mértékűvé vált, hogy már az egészséges határokat is átlépi. Az esztétikai beavatkozások, melyeket egykor csak a hollywoodi sztárok engedhettek meg maguknak, most már elérhetőek szinte mindenki számára. A botox-injekcióktól a plasztikai műtétekig, sokan választják ezeket a megoldásokat annak érdekében, hogy illeszkedjenek a társadalmi elvárásokhoz és a digitális világ által diktált szépségi ideálokhoz.

Azonban én úgy gondolom, hogy az én testem az én döntésem. Nem engedhetem meg, hogy mások diktálják, hogyan kell kinéznem vagy mit kell tennem azért, hogy elfogadjanak. Az önbecsülés nem azon múlik, hogy mennyire hasonlítunk egy Instagram influenszerre vagy egy sztárra. Az igazi szépség belülről fakad, és az önbizalom abból az elfogadásból származik, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk.

A hollywoodi sztárok példája is jól mutatja, hogy a külső tökéletesség látszólagos célja csak illúzió. Sokan közülük képtelenek megállni az esztétikai beavatkozásokat, és ezáltal elvesztik az egyediségüket és az arcuk eredeti vonásait. A torz kép, amit sokan mutatnak, a túlzott plasztikázás és botoxolás eredménye, ami messze van az egészséges szépségtől és az elfogadható külsőtől.

Nem vagyok ellene az esztétikai beavatkozásoknak, ha valaki úgy érzi, hogy azok javítanak az önbizalmán vagy az életminőségén. Nagyon sok szemhéjplasztika például kifejezetten megkönnyíti azok életét, akiknek a lógó bőrfelesleg korlátozza a látását. Miért ne lehetne egyszerre szép, feszes szemhéja és egyben nyitott, akadálytalan látása? Azonban fontos, hogy ezek a döntések személyesek legyenek, és ne a külső nyomás vagy mások elvárásai alapján hozzák meg. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk elfogadni és szeretni önmagunkat úgy, ahogy vagyunk, és nem azért, mert megfelelünk valakinek másnak vagy egy társadalmi normának.

Az én testem az én döntésem. Nem szeretném engedni, hogy mások befolyásolják vagy diktálják, hogyan kell kinéznem vagy mit kell tennem azért, hogy elfogadjanak. Az igazi szépség és önbizalom az elfogadásban és szeretetben rejlik, nem pedig egy tökéletesített képben vagy a társadalmi elvárásoknak való megfelelésben. Legyünk büszkék arra, hogy kik vagyunk, és merjünk kiállni önmagunkért, akárhol is vagyunk az életünkben. Az én testem, az én döntésem, és ez az egyetlen diktátum, amit követni fogok.